Márton-napi lampionos felvonulás

Hagyomány, hogy november 11-én, vagy ehhez a naphoz legközelebb eső pénteki napon lampionos felvonulást tartanak a horvátzsidányi gyerekek, szüleik, és a felnőttek közül is jópáran, és gyalog mennek át Ólmodra, a szomszédos községbe.

November 11-e Márton napja

Néhány szó arról, ki is volt Márton?

Márton, 316-ban született egy római tribunus fiaként. 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották. A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. A katonák, utazók, foglyok, rabok, parasztok, pásztorok pártfogója, patrónusa volt.
Márton-napot mind a népi kultúra, mind a keresztény kalendárium jeles napként tartotta számon. A népi kultúrában gazdasági határnapnak számított a nap, a félszilajon, vagyis a tavasztól őszig legeltetett, télen pedig istállóban tartott állatok beterelésének hagyományos időpontja volt november 11-e. Ilyenkor a pásztorok – kezükben vesszővel – végigjárták az állatok gazdáinak házait, köszöntőt mondtak, cserébe pedig ajándékokat kaptak. A gazdasági szerepen túl népi hiedelmek is kötődtek az ünnephez: a disznóól tetejébe ágat szúrtak, hogy megvédjék az állatokat a pusztulástól, tavasszal pedig ugyanezzel az ággal terelték ki a malacokat. Régen ezt a napot tartották az emberek a télkezdetnek. Ezen a napon fejezték be a mag és a szőlőszüretelést és elkezdődik a disznóvágások ideje. A 6. században ettől a naptól kezdődött a karácsonyig tartó ádvent. Ma már csak egy kis fényecske az ádvent előtt a nagy téli sötétségben. Az ünnepi étel a sült liba volt.
Hagyományok
Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.
A középkorban Márton napja az egyik legnépszerűbb ünnep volt, a népszokások egészen a 20. század közepéig éltek, napjainkban pedig a Márton-napi libafogyasztás éli reneszánszát. Amennyiben követni kívánjuk a hagyományokat, úgy 11 hó 11-én, 11 óra 11 perckor tálaljuk a frissensültet.

Hagyomány, hogy ezen a napon, vagy ehhez a naphoz legközelebb eső pénteki napon lampionos felvonulást tartanak a horvátzsidányi gyerekek, szüleik, és a felnőttek közül is jópáran, és gyalog mennek át Ólmodra, a szomszédos községbe. Ólmodnak Márton a védőszentje, és ehhez a naphoz kötődik az ólmodi búcsú is. Az idei évben sem fogadott minket kegyeibe az időjárás, és szemerkélő esőben indultak útnak kicsik és nagyok. Félúton fogadtak minket az ólmodiak, és együtt vonult a menet a templomba, ahol az iskolásokból alakult Konrádos csoport és más iskolások adtak műsort. Ezután a gyerekeket finom forró tea, a felnőtteket pedig forralt bor és kalács várta a helyi kultúrotthonban.
A fáradtabbak és ázottabbak autókkal, a bátrak pedig hazafelé is gyalog mentek, esőben.

Kitartásukhoz ezúton is gratulálunk!

A képen: Gyülekező a horvátzsidányi templom elől.