Itt járt a Mikulás

Péntek délelőtt minden gyerek gyakran nézegetett ki az ablakon várva, mikor jön a Mikulás. A negyedik óra után már azt gondolták, hogy talán elkerült minket. Minden osztályból énekek, versek hallatszottak ki.

Fotóalbum

Mikulás

Arra számítottak, hogy ezzel talán idecsalják a Mikulást. Egyszer csak az osztálytermek ajtaja előtt csengettyű hangja szólt. Volt olyan osztály, ahol bizony alig hallották meg, mert olyan hangosan és szépen énekelték a dalokat. Aztán mindenki kijött, és körbeálltuk, megcsodáltuk a Mikulást, aki messziről érkezett hozzánk. Az osztályok közösen énekeltek neki, majd versekkel köszöntötték. Ezután a Mikulás adta át a csomagokat minden gyermek számára néhány mondat kíséretében, amikből bizony kiderült, hogy egész évben figyelte a gyerekeket, figyelmeztette hibáikra és jó intelmekkel látta el őket. És képzeljétek el, még minden tanító néninek is adott csomagot!
Majd néhány gyermek adott ajándékot a Mikulásnak, amit neki készítettek. Ezután dallal búcsúztattuk el.

Kapuvári Lídia: Levél a Télapóhoz
Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ok is
mind a hóra várnak
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hó csatákat!
"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót."
S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa.
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.
Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csuda szép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.
Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.
Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.